2015. szeptember 27., vasárnap

A csodákról



Csodák az életemben


A csoda a világ megszokott rendjétől eltérő jelenség, amely jelzi Isten jelenlétét és erejét. Olyan valami, mintha elhúznánk egy függönyt, s egy pillanatra láthatóvá, tapasztalhatóvá válnék az egyébként is mindig jelenlevő Isten hatalma és szeretete. Hiszen a csoda Isten jelenlétének és szeretetének igazolására szolgál. Isten Gondviselésének jele. Szent Ágoston írja a csodáról: „Isten mindennapos csodáihoz annyira hozzászoktunk, hogy alig gondolunk rájuk. Például arra a csodára, amelyet minden egyes búzaszemnél végbevisz: megszaporítva azt az aratásra. Azért Isten időnként olyan dolgokat tesz, amelyek a természet szokott rendjén kívül vannak. Az a célja velük, hogy az emberek felfigyeljenek.” Valójában azonban a világmindenség rendje nagyobb csoda, mint ötezer ember jóllakatása öt kenyérrel.
Csodák ma is vannak (Pl Lourdes-ban 1858-ban Bernadettnek megjelent a szent Szűz és a helyen egy forrás fakadt, amelyben sokan meggyógyulnak).
A gyermek boldog, mert látja a világ sok-sok csodáját. Minden csoda öröm. Csoda, hogy röpül a madár, hogy úszik a hal, kizöldül a vetés, fogócskáznak a hópelyhek. A gyermek csoda-érzékeny. A felnőtt évek koptatják meg érzékenységünket. A művészek halálukig őrzik. Csodálatuk, ámulatuk jelenik meg a versben, a festményen, a zeneműben. Ha színész, szavaiban, arcán, testében.
Benned szunnyad a gyermek és él egy művész. Hiszen a verset, amit élvezel, újra költöd a szívedben; Bach zenéjét újra komponálod, mikor hallgatod és bár a festmény előtt kezed nem mozdul, a képet újra álmodod a művésszel.
A hétköznapban is mennyi csoda! Csak csodalátó szem kell. Ne legyen „természetes” minden, s nem igaz, hogy minden „magától értetődő”. Ésszel agyonszűkített szemünket szívünk nyissa ki!
Akkor a napkelte még soha-nem látott csoda lesz; a lepke szárnyán elámulsz; a szél üzenetét hallgatod; az illatok nyelvét érteni akarod. Az arcok igaz és hazug meséjét örömmel olvasod.
Csoda, hogy élsz, hogy lettél és vagy. Csoda, hogy szemed lát, füled hall, járni tudsz, gondolkodsz… A gondolatban a szellem szikrája s abban Valaki-és mindezt Te felfogod, akarod, szereted.
Csak csodalátó szem kell…

2015. július 29., szerda

Nagyon régen...

Kedves Olvasóim!

Nagyon régen tettem már közzé bármit is a blogomon. Nem mintha nem lett volna mondanivalóm, sőt... Három év nagy idő. De mi is az idő? Olyan valami, ami odaát nincs. Olyan valami, ami véges. Olyan valami, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életet, mert mi időben gondolkodunk és életünk folyása is időben történik. "Telt, múlt az idő..." - szólnak a népmesék sorai is. Ahogy az életemben is telik, múlik az idő. 40 éves lettem, sőt már el is múltam. 20 éve már, hogy megtörtént a keresztelésem, mely tudatos döntés eredménye. Azóta sok-sok vers tanúskodik lelkem rezdüléseiről, érzelmeim hullámzó tengeréről, Istenkapcsolatomról, szerelmekről, változásokról. Gondolatok ezek, melyekkel talán nyomot hagyok itt a földön, ahogy az intro-ban is kifejeztem. 
Szeretném a jövőben verseimmel is gazdagítani a "Lelkem hangjai"-t, hátha megérint Téged is, kedves Olvasót, s talán lelki kincsekkel gyarapíthatom általuk értékes életed.
Álljon itt először is egy olyan vers, mely Isten titokzatos jelenlétéről sejtet meg valamit, valahol a szíved mélyében...



VALAHOL



Valahol szól hozzád egy hang,

Valahol kiált feléd,

Valahol nyújtja kezét,

Valahol még kiejtik nevét.



Hol van rejteke?

Hol van ismerete?

Hol van égi, megbocsátó,

Irgalmas Szent Szeretete?



Valahol a szívedben,

Valahol nagyon mélyen

Valahol a sötétségben

Ott parázslik még kialvatlan

Áldón csodás ereje.