Kedves Olvasóim!
Nagyon régen tettem már közzé bármit is a blogomon. Nem mintha nem lett volna mondanivalóm, sőt... Három év nagy idő. De mi is az idő? Olyan valami, ami odaát nincs. Olyan valami, ami véges. Olyan valami, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életet, mert mi időben gondolkodunk és életünk folyása is időben történik. "Telt, múlt az idő..." - szólnak a népmesék sorai is. Ahogy az életemben is telik, múlik az idő. 40 éves lettem, sőt már el is múltam. 20 éve már, hogy megtörtént a keresztelésem, mely tudatos döntés eredménye. Azóta sok-sok vers tanúskodik lelkem rezdüléseiről, érzelmeim hullámzó tengeréről, Istenkapcsolatomról, szerelmekről, változásokról. Gondolatok ezek, melyekkel talán nyomot hagyok itt a földön, ahogy az intro-ban is kifejeztem.
Szeretném a jövőben verseimmel is gazdagítani a "Lelkem hangjai"-t, hátha megérint Téged is, kedves Olvasót, s talán lelki kincsekkel gyarapíthatom általuk értékes életed.
Álljon itt először is egy olyan vers, mely Isten titokzatos jelenlétéről sejtet meg valamit, valahol a szíved mélyében...
VALAHOL
Valahol szól hozzád egy hang,
Valahol kiált feléd,
Valahol nyújtja kezét,
Valahol még kiejtik nevét.
Hol van rejteke?
Hol van ismerete?
Hol van égi, megbocsátó,
Irgalmas Szent Szeretete?
Valahol a szívedben,
Valahol nagyon mélyen
Valahol a sötétségben
Ott parázslik még kialvatlan
Áldón csodás ereje.
