Álljon itt egy kedvenc imám, mely kapcsolódik előző bejegyzésemhez, Szent Ferenc imája a békéért.
"Uram, tégy engem a békéd
eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem
vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek
meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Ámen."
"Aki meghal, az fölébred az örök életre."
Szeretett Szüleim és Nagyszüleim emléke szívemben örökké él, s hiszem, hogy nemcsak az emlékük és nemcsak a szívemben, hanem halhatatlan lelkük ÉL odaát az Örökkévalóságban...
2012. november 4., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése